Cukkerberg hirtelen megvilágosodott és rájött, hogy sose volt woke
A legnagyobb kárt a tényleges baloldalnak okozta, gyakorlatilag kinyírta.
„Sok jobboldali ember van, aki művészként ismert, de a médiában nem szólalhat meg bizonyos ügyekben, például a migráció kapcsán” – vallja Apáti Bence. Az Operettszínház balettigazgatóját a művészvilág kultúrharcáról, a közéleti csatározásokról, táncművészi és publicistai szerepeiről kérdeztük.
Begipszelt lábbal, mankók között fogad minket a lakásán. Mivel köti le magát egy ilyen aktív ember lábadozás közben?
Nagyon nehéz dolog: elsősorban azzal töltöm az időt, hogy rángatom ki magamat az önsajnálatból. (Nevet). Nyilván írok, meg a Keménymagot is megoldjuk, mert bevisznek a stúdióba, de két mankóval nagyon nehéz a lakásban közlekedni. Az éjszakai pisilés 15 perces meló, ami az első három napig vicces volt, de a negyedik nap már nem az. Most kellett bemennem a kórházba, hogy kiszedjék a varratokat, és a doktornak mondtam, hogy már nagyon elegem van. Persze azt is be kell látnom, hogy vannak sokkal komolyabb betegségek, és az enyém szerencsére közel sem annyira tragikus.
Hogy látja a hazai egészségügyet, miután testközelből szerezhetett tapasztalatokat?
A Honvéd kórházba vittek, semmi baj nem volt vele. Nem szerencsés a magyar helyzetet összehasonlítani Béccsel, de a fővárosban mindenképpen kiemelkedő a színvonal. A baleset itt történt, tehát automatikusan kerültem a Honvédba. Aki ismer, az tudja, hogy szinte pánikbeteg vagyok, el akartam kerülni, hogy felismerjenek:
és a bejelentkezésen kívül senki sem tudta, hogy ki vagyok. Ugyanannyit vártam, mint a többi ember, ugyanúgy kezeltek, mint minden más balesetet szenvedőt.
Én azt láttam, hogy ez a kórház nagyon rendben volt. Fotocellás ajtó, tiszta műtő, és persze fáradt volt a fiatal orvos, de nagyon felkészült és lelkiismeretes. Nem volt patkány, nem volt csótány, kulturált volt az egész kórház. Gyorsan meg is operáltak, és bár nem szeretném az életemet kórházban tölteni, hiszen a kórház az kórház, de az elmebeteg és propagandisztikus „egészségügyezés" üzenete nem igaz. Felújított műtőnek tűnt, mindenki kedves és profi volt. Amikor posztoltam, hogy minden remek volt, nos az a gyűlölettenger, amit akkor kaptam – és én igazán nem lepődök már meg, ha egy halálos fenyegetés landol a postaládámban –, példa nélkülinek mondható. Elképesztő volt, amit a baloldali portálok írtak: egyrészt arról panaszkodnak, hogy megszűnt a sajtószabadság, másrészt pedig, ha beütöd a nevedet a Google-be, akkor sorozatban jönnek ezek a cikkek. Annyit viszont elértem hogy mostanság ha egészségügyes híreket írnak, akkor azok egy jó „apátibencézéssel" kezdődnek.
Azért mégsem kézenfekvő, hogy egy művészember publicisztikák írásával tölti az idejét. Az ország balettművészként ismerte meg az ön nevét, honnan jött a véleménycikkek írásának ötlete?
A balettművészek azért mégiscsak periférián mozognak a rendszerváltástól, én talán kicsit ismertebb voltam, mert sok minden hülyeséget csináltam: volt egy jó sajtósunk, aki felismerte, hogy meg tudok szólalni, nem nézek ki olyan rettenetesen, járok bokszolgatni is, és el tudott adogatni különböző bulváros műsorokba. Nem azért ismertek meg, mert 2006-ban Spartacus voltam 25 évesen, hanem mert
Miközben ez valójában nem extrém, sőt, de lehet mutogatni. Mindig nevetek, és mondom a barátnőmnek, hogy ha kirakok egy jól sikerült posztot, azt harminc, negyven, de akár 120 ezren is elolvassák. Régen négy hónap alatt napi 6-8 órát készültem, és látták a fellépésemet ezren.
Az írás úgy kezdődött, hogy már Iwiwre és Facebookra is posztolgattam, egy-egy poszton volt tízezer megosztás is, a 2015-ös migrációs válság környékén ez még lehetséges volt, azóta változtattak az algoritmusokon. Ekkor kezdett el szemlézni a Mandiner is. Az Opera és köztem lévő nagy szerelem elmúlt, nem nagyon volt más lehetőség. Elkezdtem írni a Polgár Portálra, a Pesti Srácokra, a 888-ra, a Magyar Időkbe, a Figyelőbe, talán egyedül a Magyar Hírlapba és a Demokratába nem írtam. Amikor elkezdtem főállásban írni, akkor már egyáltalán nem táncoltam: vártam ugyan, hátha visszahívnak meghívott vendégként, de ahogy elkezdtem kifejteni a véleményemet, lényegében semmilyen művészi munka nem talált meg. Sokan hiszik, hogy túlzok, de konkrétan semmi más munkát nem kaptam, pedig sok színház és táncos játszóhely van.
Igaz tehát a sztereotípia, miszerint a kortárs művészvilág egy az egyben liberális? Lehet lázadni ez ellen, vagy értelmetlen fogalom a „jobboldali balett"?
Nagyon is, de a helyzet összetett. A balett konzervatív műfaj: van egy Vaganova nevű módszer, 60-70 éve ebben a rendszerben kezdik el a tanulást. A balettmesterek borzasztó konzervatívak, tartják magukat ahhoz, hogy csak e metodika mellett kezdhetsz el dolgozni. De vannak mások is a balett világában, mint a koreográfus vagy az igazgató. Itt már megjelenik a genderelmélet, és a koreográfiákban, a történetmesélésben már nagyon erősen felszínre tör a homoszexuális lobbi. Egy bizonyos szinten tehát már nem ez a konzervativizmus az irányadó. Magyar szempontból ez különösen rossz, mert egyrészt hetente megírod, hogy Magyarország maradjon magyar ország, másrészt pedig
De ha megnézzük a színművészeti főiskolát, ott aztán kőkeményen megy az agymosás: bemegy egy srác erősen jobboldali nézetekkel, és öt év múlva liberálisként jön ki. A fejükbe verik, hogy ez a helyes, ez meg a helytelen. Amikor Alföldi Róbert azt mondja, hogy a művészember liberális, akkor ő azt teljesen komolyan gondolja. Szerinte a jobboldali ember nem lehet művész. A tánc sokkal inkább a technikára épül, ezért is tanuljuk tíz éven keresztül.
És hogy van-e jobboldali balett? Az lényegében mindegy, hogy a táncos milyen nézeteket vall, de koreográfusból több a balliberális. Példának lásd: Akram Khannak most játsszák a balettját az English Nationalben, ami a migrációról szól. Az általa koreografált Giselle-ben van egy fal, aminek nekimennek, próbálnak rajta átlépni. És persze vannak szegények meg gazdagok benne. A Guardian el is volt tőle ájulva. Persze vannak olyan balettek, amik nagyon hazafiasak, patrióta érzéseket közvetítenek, mint ahogyan egy film is lehet nemzeti érzelmű vagy liberális. A koreográfia lehet néha jobboldali, de nem lehet lefolyót dugítani a jobboldali balettel.
A publicisztikáját olvasva az szúrt szemet, hogy sokszor olyan érvelést használ, ami mintha a liberálisok meggyőzésére is direkt alkalmas lenne. A tömeges migráció kritizálásánál például gyakran érvel a homofóbia, antiszemitizmus megjelenésének problémáival.
Ezt nagyon jól látja. Az igazság az, hogy én azért sem lépek rá bizonyos aknákra – és sajnos láttunk már pár balesetet az elmúlt években, amikor jobboldali publicisták aknákra léptek –, mert
Pontosan tudom, mik azok a mondatok, amelyeknél levegőt sem szabad venni, mert valaki megsértődik. De az igazság az, hogy nem is akarok megsérteni senkit. Ha tízéves korodtól 38 éves korodig sokszínű, liberális közegben, gyakran melegekkel dolgozol együtt, és vannak köztük barátaid is, akkor meg kell tanulnod úgy érvelni, hogy meggyőzd őket, de ne is bántsd meg őket közben. Pontosan tudom, mik azok a dolgok, amikre ugranak. Amikor elkezdődött a migráció, pontosan ezekkel kezdtem el érvelni: nézzétek meg, mit mondanak a migránsok a melegekről, a zsidókról vagy Izraelről, nézzétek meg, mi van az „Allah akbár!" mögött! Nézzétek meg, mik mennek egy Palesztina melletti tüntetésen Németországban! Felvételek bizonyítják, hogy a bevándorlók Hitlert éltetik az ilyen eseményeket. Németországban már ott tartunk, hogy nem lehet kipában kimenni az utcára.
Egyszer a miskolci kabaré előadását láttam, ahol a rendező a magyar Soros-plakátokat kritizálta. Erre válaszul írtam meg, hogy Hollandiában már egy kóser étterem sem maradhat meg, mert a tulajdonost hetente inzultálják, megdobálják az ablakát, fenyegetik. És közben minket vádolnak gyűlöletkeltéssel? Ugyanez vonatkozik a melegekre: a Közel-Keletről jövő, jobb életet kereső arabok többsége nem vitatkozni akar a melegházasságról, hanem az épületek tetejéről akarja ledobálni a melegeket.
Sikerült már bárkit meggyőznie a liberális ismerősei közül?
Sokakat igen. Különösen a migrációs válság idején talált be sok érv: a liberális médiából csak az jött, hogy „jönnek a szegény szírek", aztán kiderült, hogy a jelentős részük nem is Szíriából jön. Mennyire hihető, hogy valaki a telefonját meg a laptopját hozza, de az útlevele elveszett? És hogy néz ki az, hogy csak a férfiak jönnek?
de még az ex-feleségemet sem hagynám otthon! Ha meg hoztak gyerekeket, akkor pajzsként tartották őket maguk előtt a határon. Mindezt meg lehet úgy fogalmazni, hogy megértse az is, aki a 444-gyel kel reggelente. Annyit kell mondani nekik, hogy nézd: hazudtak neked. Nem mondtak igazat. Téged rá akartak venni valamire, és főleg az Orbán-fóbia volt mögötte. Hazugsággal érzékenyítettek. Nincs egyetlen pontja sem a baloldali migrációs narratívának, ami igaz. Pont most írtam Vay Blankáról, aki amikor hazajött Németországból, arról beszélt a 444.hu-nak, hogy az őt transzneműsége miatt inzultáló emberek többsége bevándorló volt. Most hogy már itt van, persze arról beszél, hogy itt épül a fasizmus. A valóság persze az, hogy transzként nyugodtan élhetsz Magyarországon. A 444.hu riportjában is benne volt, hogy a szomszéd azt mondja, „kicsit szarul nézel ki, de gyere, igyunk meg valamit”.
Eközben a Keménymag adásaiban azért rendszeresen kritizálják azt is, amit önök „homoszexuális lobbinak” neveznek. Tehát a melegek megverése ellen felszólal, de azzal már nem ért egyet, hogy – amint legutóbb mondta – a homoszexualitást „ünnepelni” kell?
A „love is love” szlogene mögé bújva lényegében az Alaptörvényt támadják. Amikor még jártam bulizni,
De ragaszkodom ahhoz, hogy a család az férfiből és nőből áll, anyából és apából, és emellett szeretnék továbbra is érvelni. Régen még meg tudtam ezt beszélni a meleg ismerősökkel, és régen még szabadabban is tudtunk erről vitatkozni. Olvastam nemrég egy statisztikát, hogy a meleg közösség többsége nem is érdeklődik a házasság lehetősége iránt. Ez nem arról szól tehát, hogy igény volna rá, hanem ez egy lobbitevékenység, ami a kormányt támadja. Nekem pedig szimpatikus a Fidesz-kormány, alapvetően egyet is értek az intézkedéseivel. Viszont a másik oldal megöli a vitát, és szinte félek kimondani, hogy miért gondolom: a gyermeknek apára és anyára lenne szüksége. Amit kimondom, rögtön jön a baloldali média és kicsinál. Viszont az Alaptörvény mellett kiállni és közben a melegek testi épségét védeni nem ellentétes dolog.
Úgy érzi, nincsen 2019-ben Magyarországon teljes szólásszabadság? Vannak olyan témák, amelyekben fél megszólalni?
Rengeteg téma ilyen! Sok jobboldali ember van, aki művészként ismert, de a médiában nem szólalhat meg bizonyos ügyekben, például a migráció kapcsán. Ugyanis ha megszólal, rögtön megkapja, hogy idegengyűlölő, xenofób, seggnyaló és egyébként is buta. Páran megszólaltak, és rögtön durvákat is kaptak, mint Pataki Attila vagy Nagy Feró. Arról beszélnek, hogy nagy a diktatúra, de azt látom, hogy egy csomó dologról nem beszélhetek, mert rögtön támadás ér.
Pedig nem uszítottam: annyit írtam, hogy a magyar emberek joggal félnek, hiszen át lettek verve, hazudtak nekik arról, hogy kik jönnek ide, honnan jönnek és hány évesen. És nekem akkor még van fórumom, meg tudom védeni magamat, tudok reagálni. De azok, akik csak abból élnek, hogy szponzorálják őket, azok inkább befogják a szájukat.
Ha az ember klasszikus fogalmakban gondolkodik, kissé különös ez a jelenség, hiszen a nagytőke régen nem arról volt híres, hogy marxista lett volna. Ennek a változásnak talán a legordítóbb képviselője a Facebook. Önt is rendszeresen tiltják le: mit lehet tenni ezzel kapcsolatban, és egyáltalán valódi probléma-e ez?
Egyértelműen gond, és bár az ember azt hinné, van egy liberális minimum, hogy azt mondják a túloldalon, „oké, nem értünk veled egyet, de ez már tényleg gáz”, mégsincs ilyen. Mikor engem vagy Megadja Gábort sokadszorra letiltják, először közlik, hogy tévedünk, aztán amikor kiderül, hogy igazat mondtunk, akkor kiröhögnek. Nálam persze nem találnak semmit a cenzorok, hiszen én a „zsidó” vagy „buzi” szavakat sosem használtam támadó kontextusban. Mindig arról írtam, hogy ha azokat a migráns embereket beengedik, akkor ezeknek a kisebbségeknek is nagyon rossz lesz. Ennek ellenére rögtön megy a tiltás a posztokra a kulcsszavak alapján, semmifajta kontextusvizsgálat nem történik. De ha egy liberális publicista leírja azt a szót, hogy „buzizás”, azt neki elnézik. Hiába sírják el magukat a névtelen Facebook-moderátorok a 444.hu-n, hogy mennyit bántják őket, pedig mindig nézik a kontextust, a több tucat tiltásomból egyszer sem nézték meg a szövegkörnyezetet. Vannak dolgok, amikre ügyelni kell: ha a cikk felvezetésébe odaírod, hogy a migráció és a bűnözés között kapcsolat lehet, azonnal jön a törlés. De néha nem lehet elkerülni: például találtak tőlem egy 2015-ös kommentet, ahol le volt írva a „buzi” szó. Rögtön jött a 30 napos tiltás.
A politika megosztások mennek a legjobban, aki ilyen posztokat ír, az éri el a legjobban az embereket. Ha nem lenne Facebook, az én cikkeimet sem olvasnák annyian. Hogy mi a megoldás? Nagyon egyszerű: ha Németország el tudta érni, hogy a német törvényekkel szinkronban a migráció mindenfajta említését szigorúan moderálja a Facebook, akkor ezt fordítva is meg lehet csinálni. Mondja azt a magyar kormány, hogy védi a migráció kritikáját. Ráadásul sok magyar újságíró több százezer forintot fektetett az oldala a felépítésébe, aztán leszedte az oldalukat a Facebook. Néha még arról sem szól, hogy milyen változásokat tettek a felhasználói feltételekben. Ez engem arra emlékeztet, mintha vennék egy autót, tartanám az 50-es táblánál a sebességet, de közlik, hogy hoppá, titokban már csak 40-nel lehet itt menni, és elveszik tőlem a kocsit, hiába költöttem rá 1-2 millió forintot.
***
Fényképek: Vadnai Szabolcs